Tábortűz a parton

Húsvét körül olvastam egy könyvrészletet, amely azóta is a fejemben motoszkál. Egy férfiról szól, akinek az élete egy törés kapcsán darabokra hullott, az önmagáról alkotott képpel együtt. Ezután megszégyenülve tér vissza ahhoz a régi élethez, amit korábbról ismert.

Ebben a jelenetben egy csónakban látom, halászni próbál, de semmit nem fog. Már a régi élete sem működik. Sötét van, hajnal előtt.

Aztán felfigyel egy tábortűzre a parton. Ahhoz hasonlóra, mint ami azon az éjszakán lobogott, amikor ő árulást követett el.

Egy alakot is lát a tűznél. Tudja, ki az. Szégyene ellenére a vízbe veti magát, és a part felé úszik. Számítva rá, hogy megkapja a megérdemelt fejmosást.

Ez a jelenet a János-evangélium 21-ik fejezete az Újszövetségből.

(Bibliai háttér:

Azon az éjszakán, amikor Jézust elfogják, Péter háromszor tagadja meg őt nyilvánosan. Ez egy tábortűz mellett történik, félelemből és önvédelemből, miután Péter korábban feltétlen hűséget fogadott.

A János 21-nél járva Jézus már megfeszíttetett és feltámadt. Péter, akit szégyen és bizonytalanság tölt el, visszatér a halászathoz, a Jézus előtti életéhez.

A parton találkoznak először. Jézus újrateremti az eredeti jelenet elemeit: a tábortüzet, a hajnali órát, és három kérdést, amelyek tükrözik a három tagadást.)

-----------------------------------------------------------------

Tehát Simon Péter és én is arra számítunk, hogy következik a jogos szembesítés: a tettein nem lehet elsiklani.

Legtöbben így értelmezzük a kapcsolati őszinteséget: kimondani a sértést, meggyőződni arról, hogy a másik érti, mit okozott nekünk.

De itt valami más történik. A sérelem megnevezése helyett kérdés jön. Szeretsz-e engem? Nem: érted-e, mit tettél, nem: meg tudod-e magyarázni, nem: látod-e, mennyire fájt nekem.

Szeretsz-e engem. Emlékszel-e arra, ami a köztünk élő alap igazság.

A kérdés az árulás mögé nyúl, ahhoz a korábbi állapothoz, amin a kapcsolat a törés előtt nyugodott.

Az árulás ennek ellenére nincs elfelejtve. A jelenet szerkezetébe van beépítve: ugyanolyan tábortűz, ugyanaz a hajnal előtti időszak, a három kérdés. Jézus tudta. És Péter tudta, hogy tudja.

Dolgok kimondatlanul is jelen tudnak lenni a térben. A szavak hiánya nem jelenti azt, hogy a dolgok nem léteznek.

Amit Jézus az azonnali számonkérő szavak helyett választott, az a sorrend volt. Első az alap. Maga a kapcsolat a szembesítés előtt, mert csak kapcsolt állapotból lehet nehéz igazságokat ténylegesen befogadni. Az a nehéz beszélgetés, amelynek meg kell majd történnie, onnan kiindulva lehetséges. Szégyen és védekezés közepette alig fogadható be a másik igazsága. Támadásként érkezik meg, és ami visszajön, nem megbánás, hanem még több távolság.

-----------------------------------------------------------------

Legtöbbünk volt már ilyen megszakadt kapcsolat mindkét oldalán.

Amikor mi vagyunk azok, akiknek joga van szembesíteni - szülőként, társként vagy vezetőként - erősen hajlunk az elszámoltatás felé.

Nem helytelen ezt érezni. A sérelem valódi. Viszont van valami, amit érdemes végiggondolni, mielőtt megszólalunk: képes-e a velünk szemben álló személy befogadni azt, ami belőlünk kikívánkozik?

Vagy faljra hányjuk a borsót, és azt hisszük, a visszhang párbeszéd?

Visszatérni az alapokhoz - a szeretethez, az eredeti elkötelezettséghez, a kiindulási ponthoz - nem ugyanaz, mint felmenteni valakit a következmények alól. Legtöbben nem vagyunk képesek a jézusi kegyelem és nagyvonalúság ekkora fokára. És ez teljesen rendben van.

Viszont mi is meg tudjuk teremteni a feltételeket, amelyekből egy nehéz beszélgetés majd célba érhet.

És amikor mi vagyunk Péter, aki eltört valamit, a szégyen azt mondja: maradj a csónakban. Meggyőz minket arról, hogy nem vagyunk méltók a tűz közelébe menni. Ebben a jelenetben nem az a bátor, hogy Péter nem érez szégyent. Hanem az, hogy a szégyene ellenére cselekszik. Kiugrik a csónakból és a part felé úszik. Emlékszik arra, mi várja ott- az alapok, a szeretet, az elkötelezettség - minden, ami az árulása előtt igaz volt.

-----------------------------------------------------------------

Van valami mélyen sebezhető és csodálatra méltó mindkét alakban. Péterben, aki a szégyen ellenére a bátorságot és a kapcsolódást választja. Jézusban, aki a jogos vádak helyett szintén a kapcsolatot és az előbb létezett igazságot helyezi előtérbe.

Mégis, ez a megközelítés csak addig tűnik egyszerűnek, amíg meg nem próbáljuk. Akkor vesszük észre, milyen gyorsan nyúlunk szavak után, amikor valami összetörik köztünk. Magyarázat. Védekezés. Elszámoltatás.

És akkor tapasztaljuk meg, milyen nehéz a fájdalom közelében elidőzni, egyben emlékezni rá, hogy azon túl is léteznek dolgok.

Talán ezért ilyen örök ez a jelenet. Nem kerüli el azt a tényt, hogy dolgok összetörtek. Alájuk nyúl, vissza ahhoz, ami igaz volt a szégyen előtt, a tagadás előtt, az önvédelem vagy magyarázat igénye előtt. Abba a térbe helyez minket, ahol a tényleges kapcsolati gyógyulás elkezdődhet.

Ha ismerős ez a tér, ahol egyszerre van jelen sérülés, szégyen és a kapcsolódás vágya, az online coaching folyamatban ezzel is lehet dolgozni. Az ingyenes konzultáción megnézzük, mi foglalkoztat most - és hogy az online coaching megfelelő keret lehet-e számodra.