CSENDVÁRÓ
Erdei leckék, 1. rész
Nemrég nyolc órát töltöttem egy fa alatt ülve az erdőben (hogy miért, az egy másik történet). Ez az első abból az öt leckéből, amit meg szeretnék osztani veletek.
Korán érkeztem, még hét óra sem volt. Találtam egy helyet, leültem, és vártam a békés erdei csendet, amiben majd végre befelé figyelhetek.
Mint gyorsan kiderült, teljesen hiábavalóan. Zümmögés, susogás, minden irányból érkező madárhangok, valahol távolabb egy harkály kopácsolása, a falu fák mögül átszűrődő zajai. Az erdő meglepően hangos volt.
Egy idő után feladtam aziránti várakozásomat, hogy minden elcsendesedjen. Hagytam a zajokat a háttérbe olvadni: megmaradtak, de a figyelmem már nem köréjük szerveződött. Ahogy befelé fordultam, a környezet megszűnt zavaró tényező lenni. A nyüzsgés kellős közepén elkezdtem hallani a saját gondolataimat, tudatosabbá vált bennem a saját jelenlétem.
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy amikor az élet kaotikusnak tűnik, és úgy érzed, nem bírsz úrrá lenni rajta, feküdj le a földre, és nézd a plafont. A plafon szinte mindig tiszta. Szinte soha nem rendetlen. Amikor a padló kicsúszik, a plafon lehet az a felületet, ami nincs állandó mozgásban, és megpihentetheted rajta a tekinteted.
Az erdőben nem volt plafon. A lombkoronát néztem, és a mögötte húzódó eget.
Arra gondoltam, hogy mennyi de mennyi időt töltöttem életemben a jelképes padlóm rendezgetésével. Várva, hogy elmúljon mindennemű bizonytalanság. Várva a tisztánlátást. Várva, hogy körvonalazódjon a következő (minimum) három lépés. Várva, hogy az élet végre eléggé kiszámíthatóvá váljon ahhoz, hogy kilélegezhessek.
Úgy tekintettem a bizonytalanságra, az ismeretlenre, az élet váratlan fordulataira, mint zajokra, amiket el kell takarítani, mielőtt eljuthatnék önmagamhoz.
Az erdő rávilágított, hogy a zaj soha nem szűnik meg. Mindig lesz valami, ami zümmög, mozog, figyelmet kér. A jelenléthez nem szükséges a tökéletes csend. Állandóan arra várni pedig, hogy majd egyszer kívül teljes rend legyen, valójában a halogatás egyik formája.
Az élet nem csendesedik el, csak hogy nekünk könnyebb legyen befelé fordulni. Teszi a dolgát, és nekünk ennek a mozgásnak a közepén kell nyugvópontot találni.
Ha ismerős az érzés, hogy előbb mindennek rendeződnie kellene kívül, mielőtt belül megérkezhetnél, a coaching folyamatban ezzel is lehet dolgozni. Az ingyenes konzultáción megnézzük, mi foglalkoztat most - és hogy megfelelő keret lenne-e számodra a coaching.
