szomatikus érzékelés - mi változik, ha A testünk jelzéseire is odafigyelünk?

A GONDOLATOKON TÚLI INFORMÁCIÓS CSATORNa és Annak hatásai az életünk minőségére - szomatikus érzékelés, 2. rész

“Tudom, hogy nemet kellene mondanom… gondolkodni sem tudok, lefagytam, a kezeim jéghidegek. Távolról hallom, amint igent mondok.”

A sorozat előző részében arról írtam, hogy mi is az a szomatikus érzékelés. Az egyik fontos észrevétel az volt, hogy szomatikus érzékelés nélkül is lehet sikeres életet élni. Akkor mégis mi haszna van? Mi változik, ha ugyanarról a helyzetről nemcsak gondolkodunk, hanem érzékeljük is, hogy mi történik bennünk?

Az változik, hogy a szomatikus érzékelés erősödésével egyrészt gazdagabb lesz a rendelkezésünkre álló információ, másrészt a döntési helyzetek kevésbé tűnnek fojtogatónak, harmadrészt több lehetőséget leszünk képesek meglátni.  

1 - Több információ, gazdagabb input

Azt mondtuk, hogy a szomatikus érzékelés is egy információs csatorna a sok közül. Már kutatásokból* is tudjuk, hogy amikor döntenünk kell valamiről, 

az agy nem kizárólag a tudatosan végiggondolt lehetőségekkel dolgozik. 

A korábbi tapasztalatokhoz kapcsolódó testi-érzelmi állapotok is részt vesznek abban, hogy egy-egy lehetőség hogyan jelenik meg számunkra: vonzónak, veszélyesnek, kellemetlennek, ígéretesnek stb.

A korábbi tapasztalatokhoz kapcsolódó testi állapotok fontos jelzőként működnek. Ha például egy bizonyos típusú helyzet korábban rossz következményekkel járt, az ahhoz kapcsolódó testi-érzelmi mintázat később gyorsan megjelenhet, amikor hasonló lehetőséggel találkozunk. Ez segít abban, hogy ne minden döntést nulláról, teljesen tudatos elemzéssel kelljen felépítenünk.

Ezeket az állapotokat sokunk nem tudja felismerni, pláne értelmezni.

Pedig egy csatorna akkor válik hasznossá, ha megtanuljuk értelmezni a rajta érkező információt. A gyors szívverés lehet izgalom, félelem, kávé, fizikai terhelés vagy akár egy emlék aktivációja. Egy gyomorszorítás lehet szorongás, éhség vagy betegség jele. 

érzékelés → értelmezés → jelentés → információ

Ez a lánc nem azt jelenti, hogy amit végül érzékelünk, az maga az igazság. Csak azt, hogy van még egy csatorna, amit érdemes bevonni az értelmezésbe.

2 - Korábbi észlelés

Sok szomatikus jel már azelőtt megjelenik, hogy egy helyzetet problémaként élnénk meg. Ezek a jelzések a tudatos gondolkodás előtt vagy azzal párhuzamosan léteznek, és befolyásolják a helyzetre adott reakciónkat. 

A testi érzékelés abban is segíthet, hogy egy még nehezen megnevezhető állapot egyáltalán hozzáférhetővé váljon, a szavak, a logika és a miértek előtt. Például: 

Külső esemény → mellkasi szorítás, gyomorgörcs, nyugtalanság, összehúzódás → „nem érzem magam biztonságban ebben a helyzetben” → CSELEKVÉS → szavak, okok, magyarázat

Így cselekedni nemcsak az értelmezés után tudunk, hanem már előtte is. Minél korábban észlelünk egy állapotot, annál több terünk és lehetőségünk lesz reagálni.

3 - Részletesebben, nagyobb felbontásban

Ha valaki a saját belső testi állapotait differenciáltabban érzékeli, akkor a bináris „jól vagyok” vagy „rosszul vagyok” kategóriákat meghaladva pontosabban fel tudja mérni a saját helyzetét, és hogy mire is van szüksége:

„Fáradt vagyok, de még van kapacitásom.”
„Nem maga a feladat sok, hanem mellette a sokminden egyéb.”
„Nem akarok nemet mondani, de már elkezdett görcsölni a gyomrom.”
„Remeg a kezem, de nem félek, inkább izgatott vagyok.”
„Ha ezt most megcsinálom, érzelmileg nagy árat fizetek érte.”

Ez az a pont, ahol a szomatikus érzékelésből ténylegesen önismereti kapacitás lesz.

Az Eredmény: Nagyobb Választási és Cselekvési Tér.

A szomatikus érzékelés ilyen módon az életünk minden területét gazdagítja: 

• Döntéseink során nemcsak azt érzékeljük, hogy egy lehetőség logikus vagy előnyös, hanem azt is, hogy milyen testi állapot kíséri, amikor elképzeljük magunkat benne. 

• Kapcsolatainkban nemcsak azt vesszük észre, amit a másik mond vagy tesz, hanem azt is, ahogyan a saját testünk reagál a jelenlétére és a közöttünk zajló interakcióra. Megjelennek a világosabb határok. Észrevehetővé válnak a pillanatok, amikor az alkalmazkodás, visszahúzódás vagy támadás automatikusan elindul bennünk. Ez már lehetőséget ad arra, hogy ne csak utólag elemezzük, mi történt, hanem az adott pillanatban korrigáljunk.

• Nem akkor kezdünk pihenni, amikor már összeomlottunk, hanem hamarabb észleljük a terhelés felhalmozódását. Megtanuljuk észrevenni azokat a finomabb testi jelzéseket, amelyek a kapacitás csökkenését érzékeltetik, nem várjuk meg a teljes kimerülést. 

• Különbséget teszünk vágy és motiváció között. Van különbség aközött, hogy valamit valóban akarunk, és aközött, hogy nagyon jó okokat tudunk felsorolni arra, miért kellene akarnunk.

• Hosszabb távon a szomatikus érzékelés nem egy-egy döntés minőségét változtatja meg, hanem magát az életérzést. Aki évekig figyelmen kívül hagyja, mikor van elege, milyen tempót tud fenntartani, mikor kezd kimerülni stb., annak az élete lassan egy Instagram profilra fog emlékeztetni: kívülről látszólag rendben megy, miközben belülről egyre inkább túlélésnek érződik. 

Ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy a testi érzékelés az autentikus élet végső bírája. Az olyan kijelentések, mint “az az igaz, amit a testem jelez”, a többi információs csatorna jelzéseit kicsinyítik le, és szintúgy beszűkítenek, mintha csak a gondolatainkra lennénk hajlandóak hagyatkozni.

A test olyan információt hordoz, amely kitágítja azt a teret, amiből a saját életünket érzékeljük, értelmezzük és végső soron alakítjuk. A cél az integráltabb érzékelés és a nagyobb érzelmi szabadság.

A coachingban ennek a fajta érzékelésnek is teret adunk. Megnézzük, milyen testi jelzések kísérik a döntéseidet, a kapcsolataidat, a terhelést vagy éppen azokat a helyzeteket, amelyekben nehéz megértened, mi történik benned. Az első konzultáció ingyenes.

*Ld. például Antonio Damasio szomatikus marker hipotézisét