szomatikus érzékelés - mi az és mit ad hozzá az életünkhöz?

Interocepció, propriocepció és a tény, hogy mindezek nélkül is lehet sikeres életet élni - Szomatikus érzékelés, 1. rész

1 - Mi az a szomatikus érzékelés, mi nem az?

A „szomatikus” szó sokak számára gyanúsan cseng: orvosi kifejezésnek tűnik, testi tüneteket vagy pszichoszomatikus betegségeket idéz fel. Mások valamilyen homályos, testorientált módszerre gondolnak, amelyhez különös érzékenység, spirituális nyitottság vagy terápiás előképzettség szükséges.

Nem ezekről van szó, amikor én a praxisomban szomatikus érzékelésről beszélek. A szó valóban a testhez kapcsolódik, de jóval hétköznapibb annál, mint amilyennek hangzik. Arról szól,

hogyan érzékeljük a testből érkező információkat, és milyen szerepet kapnak ezek abban, ahogyan saját állapotunkat, döntéseinket és kapcsolatainkat értelmezzük.

A szomatikus érzékelés nem azt jelenti, hogy minden testi érzet mögött rejtett lelki jelentést kell keresnünk. A test jelzései nem mindig egyértelműek, és nem helyettesítik a gondolkodást, az orvosi tudást vagy a józan mérlegelést, de egy további információs csatornát jelentenek, amelyet figyelembe vehetünk, amikor megpróbáljuk megérteni, mi történik velünk.

2 - Szomatikus érzékelés, interocepció, propriocepció, embodiment.

A köznyelvben a „szomatikus érzékelés” használható gyűjtőfogalomként mindarra, amit a testünkön belül és a testünk által érzékelünk. Ide tartozhat a légzésünk változása, a szívverésünk, a fáradtság, az éhség, a belső feszültség, a testtartás, az egyensúly, az izmaink tónusa, a mozgás iránti késztetés, a hőérzet, az érintés vagy a talajjal való kapcsolat érzete.

Ezen belül az interocepció a test belső állapotából érkező jelek érzékelését jelenti. Ennek segítségével vesszük észre például, hogy éhesek, szomjasak vagy fáradtak vagyunk, hogy megváltozott a légzésünk, felgyorsult a szívverésünk, összeszorult a gyomrunk vagy megjelent valamilyen belső nyomás, melegség, üresség vagy feszültség. Az interocepció nem csupán a jel észlelését foglalja magában, hanem azt is, ahogyan ezt a jelet értelmezzük. Ugyanazt a szapora szívverést megélhetjük izgalomként, félelemként, fizikai terhelésként vagy fenyegetésként, attól függően, milyen helyzetben vagyunk és milyen jelentést társítunk hozzá.

A propriocepció ezzel szemben annak érzékelése, hogyan helyezkedik el és mozog a testünk a térben. Ennek köszönhetően csukott szemmel is tudjuk, hol van a karunk vagy a lábunk, mennyire feszítjük meg az izmainkat, hogyan oszlik el a súlyunk, és milyen erőt használunk egy mozdulathoz. A coachingban ennek azért lehet jelentősége, mert a testtartás gyakran hamarabb jelez, mint ahogyan egy gondolat megfogalmazódik. Valaki előredől, hátrahúzódik, megfeszíti a vállát, visszatartja a levegőt vagy szinte észrevétlenül kisebbre húzza össze magát, miközben még nem tudja pontosan megnevezni, mire reagál.

Az embodiment, amelyről korábban már írtam, egy tágabb működésmód. Azt jelenti, hogy a gondolataink, érzéseink, testi jelzéseink és idegrendszeri állapotaink kapcsolatban maradnak egymással.

A test ebben a szemléletben részt vesz az értelmezésben és a döntéshozatalban, ahelyett, hogy csak követné vagy elszenvedné azt, amit az már elme eldöntött.

Egy mellkasi szorítás nem automatikusan ad választ arra, mit kell tennünk, de hozzáadhat valamit ahhoz, amit a helyzetről tudunk.

Ha ez alapvető emberi működésnek tűnik, akkor az azért van, mert az is. A szervezet folyamatosan érzékeli és szabályozza önmagát akkor is, amikor ennek nem vagyunk tudatában. A tudatos hozzáférés azonban nagyon különböző lehet. Van, aki hamar észreveszi a finom változásokat, más csak akkor érzékeli őket, amikor már erőteljesek, és vannak olyanok is, akik főként következtetésekből tudják meg, hogy vannak.

3 - Mindezek nélkül is lehet sikeres életet élni.

A szomatikus érzékeléshez való korlátozott hozzáférés nem jelenti azt, hogy valaki rosszul működik, sikertelen vagy önmagától teljesen elszakadt életet él. Nagyon sok mindenhez egyáltalán nincs szükség kifinomult interocepcióra vagy tudatos testérzékelésre. Az emberi alkalmazkodóképesség rendkívül fejlett, és a társadalmi, szakmai vagy családi működés jelentős része gondolkodásra, tanult rutinokra, fegyelemre, tapasztalatra és szerepekhez való igazodásra épül.

• Léteznek kiváló vezetők, akik pontosan értik a szervezeti összefüggéseket, jól olvassák mások reakcióit és megbízhatóan döntenek nyomás alatt, miközben saját feszültségüket vagy kimerültségüket későn érzékelik. A szakmai kompetencia és a belső állapot finom észlelése két különböző képesség, amelyek nem feltétlenül fejlődnek együtt.

• Adatokból, stratégiából és tapasztalatból is lehet sikeres vállalkozást építeni. Jól árazni, ügyfelet szerezni, tárgyalni, rendszereket kialakítani és hosszú távú célokat követni lehet anélkül is, hogy különösebb figyelmet fordítanánk arra, hogyan változik közben a légzésünk, a testtartásunk vagy a belső feszültség szintje.

• Sok a megbízható, nagy teherbírású ember, aki megtanulja háttérbe szorítani a fáradtságot, az éhséget vagy a kényelmetlenséget. Sok családban és munkahelyi kultúrában ezt kifejezetten értéknek tekintik. Az ilyen emberre lehet számítani, mert akkor is továbbviszi a feladatot, amikor mások már lassítanának.

• Az empátia, a felelősség és a kapcsolati érzékenység nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy ugyanilyen pontossággal érzékeljük saját határainkat vagy terhelhetőségünket. Lehetséges jó szülőnek, gondoskodó partnernek vagy figyelmes barátnak lenni úgy, hogy valaki kiválóan érzékeli mások szükségleteit, de a sajátjait kevésbé.

• Társaságban magabiztosnak, kommunikációban ügyesnek és konfliktushelyzetben higgadtnak lenni lehetséges úgy, hogy közben kevéssé vesszük észre, mikor húzódunk össze, mikor alkalmazkodunk túl gyorsan vagy mikor mondunk igent olyankor is, amikor valójában nincs kedvünk. A társas kompetencia és a testből érkező ellenállás tudatos érzékelése szintén nem azonos.

• Van, aki sokat tud önismeretről, pontosan felismeri a saját mintáit, megérti a családi hátteret, a kötődési dinamikákat vagy a visszatérő gondolatokat, miközben tapasztalata továbbra is főként fogalmi szinten marad. Az ember ilyenkor jól el tudja mondani, miért történik vele valami, de kevésbé érzékeli, hogyan történik benne az adott pillanatban.

• Kreatív, intuitív és művészileg érzékeny emberek a belső állapotukat főként képekben, gondolatokban vagy történetekben dolgozzák fel. A kreativitás önmagában nem bizonyítja, hogy valaki közvetlenül hozzáfér a test finomabb jelzéseihez.

Lehet tehát összességében sikeres, intelligens, kapcsolódó és működőképes életet élni úgy, hogy a szomatikus érzékelés kevéssé tudatos. Ezt azért fontos kijelenteni, mert a testközpontú megközelítések könnyen azt az érzetet kelthetik, hogy mindaz, amit valaki eddig felépített, nem elég valódi vagy nem elég egészséges. Ez se nem pontos, se nem különösebben hasznos állítás.

4 - Akkor minek nekünk a szomatikus érzékelés?

A kérdés inkább az, mennyi és milyen minőségű információ marad ki abból, ahogyan önmagunkat és a helyzeteinket értelmezzük.

Amikor valaki főként gondolkodásból, rutinból és alkalmazkodásból működik, továbbra is képes lehet jó döntéseket hozni. Kevésbé biztos azonban, hogy időben érzékeli a döntés árát, saját kapacitásának változását, a tartós belső ellenállást vagy azt, hogy egy bizonyos működés hosszabb távon mit tesz vele.

A szomatikus érzékelés nem mindig ad új válaszokat, viszont több információt tesz a már meglévőkhöz. Segíthet megkülönböztetni,

• hogy valóban választunk valamit, vagy csupán jól végrehajtjuk;

• hogy van hozzá kapacitásunk, vagy csak még képesek vagyunk továbbvinni;

• hogy egy helyzet pillanatnyilag nehéz, vagy tartósan idegen tőlünk;

• hogy az izgatottságot, a félelmet, a fáradtságot vagy a túlterhelést ugyanannak az általános feszültségnek éljük-e meg.

A kérdés tehát nem az, hogy lehet-e a test finomabb jelzései nélkül eredményesen élni. Lehet. Inkább az érdekes, hogy mi válik hozzáférhetővé akkor, amikor a gondolkodás mellett ezt az információs csatornát is elkezdjük érzékelni, és a testi tapasztalat nem pusztán háttérzajjá vagy utólagos következménnyé válik.

A sorozat következő részében arról fogok írni, hogyan változhat a döntéshozatal, az önszabályozás, a kapcsolódás és az életminőség, amikor nemcsak értelmezzük, hanem érzékeljük is a saját tapasztalatunkat.

Ha sok mindent pontosan értesz magaddal kapcsolatban, mégis nehéz érzékelni a saját szükségleteidet, hogy hol vannak a határaid, vagy mit jelez a tested egy-egy döntési helyzetben, a coaching folyamatban ezzel is lehet dolgozni.

A közös munkában nem a gondolkodást tesszük félre, hanem kiegészítjük azokkal az információkkal, amelyek a testből, az érzelmekből és az idegrendszeri állapotokból érkeznek. Az ingyenes konzultáción röviden átbeszéljük, mivel érkezel, és hogy ez a megközelítés megfelelő lehet-e számodra.